Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát.
Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem.
Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
Alkyoni Papadaki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése