Varga István: Csend

A csend úgy dalol,
mint madár az ágon.
Úgy hallgat, mint éjjel az alvó.
Néha üvölt rám,
mint bűnösre a vádló.
S lassan kiderül,
mindez csak álom.
A csend az ember szíve.
Néha belezokog a lelke.
A csend nem más,
csupán visszhang.
Egysíkú, lassan-lassan
ütemes szívhang.