2010. március 31., szerda
Musa no Hikari-Csak a fény marad
A fény harcosa, önmagával küzd. A küzdelem végén eltűnnek a belső démonok és eltűnik a harcos is.
Csak a fény marad.
/Viktor-Musa no Hikari/
Tudom, vársz nagyon
Virággal vár Kedvesem
Mióta zen lettem, kutatom
A lét alapját, tudatom
Tisztul,mint poros tükör.
Semmiből jövök, megyek
Oda, hova szívem vezet,
Összes vágyam, Kedvesem.
Ég veletek pesti parkok,terek,
Ha erre járok, vendég leszek,
Idegen,ott, hol eddig is voltam.
A híd mögöttem ködbe vész,
Búcsúm egy kissé kőnehéz,
Virággal vár Kedvesem,családom.
/Viktor/
Új élet kezdődik
2010. március 30., kedd
Árnyas fák zizzenő lombjai alatt
Minden virág Érted nyílik
2010. március 28., vasárnap
Magam választotta utam
2010. március 27., szombat
Levél-Haza
Drága Énem!
Köszönöm, hogy vagy és általad megtapasztalhatom Önmagam.
Érdeklődéssel figyelem, ahogyan a Most váltásaikor újjászületsz, elszakadva a hozott beidegződésektől, egyre komolyabb odaadással vállalva fel szabadságodat.
Nem kell semmitől tartanod, hiszen Magad Vagy A Szeretet. Akkor is, ha hibázol, és akkor is, ha nem. A hiba valójában - álruhába bújt - tapasztalás-gyöngyszem. Bánj is így vele. Légy hálás érte - és legfőképpen az Életedért. Amelyben még mindig csodálatos lehetőségek várnak Rád...
Bízz magadban! Nincs miért megbocsátanod, hiszen már régen tudod: A Fényt képviseled. Erő vagy és Szív.
Itt és Most, a legtökéletesebb megnyilvánulásban.
Örök változóként.
Csak a mélyed esszenciája állandó: a Szeretet.
Te is az VAGY.
Öleléssel...
Cs. Szabó Virág
2010. március 25., csütörtök
Próbatétel
Csicsereg a tavasz
Álomkép
Hallani véltem a nevetésed,
Mikor a hajnal felébresztett.
Arcodon elömlő önfeledt,
Szívemben csengő nevetésed.
Én is elmosolyodtam lágyan,
Ráébredve a valóságra,
Csak álmomat álmodom tovább,
Képzeletem hallja a csodát.
Mélyen magamra húztam párnám,
Elbűvölő vidám kacagás
Halkan csengjen fülemben tovább.
Szerelmesen guruló varázs.
Nevető arcod szemhéjamon
Ezernyi apró ráncban táncolt,
Szemednek vidám csillogása
Távoli csillag valós mása.
Nem akartam elhagyjon a kép,
Melyet álmom vetített elém.
Feküdtem riadt mozdulatlan,
Őrizve ellopott álmomat.
Helen Bereg
Az élet veled
Ha veled vagyok, minden más.
Körül ölel a megnyugvás,
két karod melegébe befészkelem magam,
nem vagyok már bizonytalan.
Nem fáj semmi.
Karodban lenni
olyan pillekönnyű érzés,
test nélküli lebegés,
mit toll nem tud leírni,
s szó elmondani.
Te bennem élsz és én benned.
Ott dobban a szíved, hol az enyém,
s az én szívem ott van a te szíved helyén.
Káoszban, mégis rendezetten.
Egy más világ gyermekévé lettem
két karodban,
veled.
Ha veled vagyok, nem múlik az idő.
A perc órákat varázsol elő.
Ész nem érti, honnan,
talán a semmiből koppan
átírva ütemével a valóságot.
Oly csodát lüktet ereimben,
oly csodát, melyhez foghatót
toll nem tud leírni
s szó elmondani.
Érzem szád íze véremmé válik,
suttogó szerelmed egyre kábít,
időtlen idővé olvad bensőmben,
s tovább lüktet ereimben
az élet.
Veled.
Helen Bereg
Szilágyi Domokos: Hajnal
A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik -- a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; -- táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
-- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek --,
lassan tisztul a táj.
Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap -- újrakezdjük.
2010. március 24., szerda
Megérintettél....
Megérintettél,
s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.
Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett.
Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.
Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást.
Helen Bereg
SZAVAK.....
2010. március 23., kedd
Elhagyni készülöm a várost
Elhagyni készülöm a várost,
Hol annyi éve már, vágyaim
Sodrában megpihentem, sáros
Lépteim nyomát őrzi már.
Itt töltöttem tanuló éveim
S lettem azzá, kit oly kevesen
Úgy ismernek: Musa no Hikari,
Szívem végre meglelte otthonát.
Hozzád vágyom, lépek napra
Nap, tagjaim visznek szüntelen,
Komor tudás ára ez: karma
Törvénye hull reánk s áldás.
/Viktor/
2010. március 22., hétfő
Soha ne légy szomorú.....
„Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”
(Ernest Hemingway)
Éjszaka majd fölnézel a csillagokra.....
"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. (...) Ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem...
És újból nevetett."
(Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG)
2010. március 21., vasárnap
Tamás István: Összetartozás
Sorsom Tavaszváró teraszán,
fakadó barkák ölelésében,
helyed keresed szilaj szívem
kamrája sötétjében.
Kutakodsz bennem,
lelkemben véled hallani
csízek, cinegék dalát.
Testünk egybefonódásakor
érzed sajátod nyugalmát.
Összetartozva
együtt könnyebb,
mint napnak a holdnak,
Egymás nélkül Ők is
fénytelen ridegen ragyognak.
A szív zenél
2010. március 19., péntek
S mi előttem áll még
Angyali kéz érintése simítja
Homlokom barázda ősz ráncait,
Nyolc évszázadnyi szenvedés,
Akasztja szegre rozsdás láncait.
Ódon puszták, zord hegyek illata,
Vad csaták emléke messze él,
Ősöreg szívem életfáján zölden
Virít az új kezdet, fényes remény.
Mázsányi súly az idők terhe,
Mögöttem tengernyi lélekhatár,
S mi előttem áll még, a végtelen,
Oltalmat nyújtó, otthonmelegű nyár.
/Viktor/
Áldott...
Cicás gyermekvers
Tündér dallamod
Levetett nevem
2010. március 18., csütörtök
2010. március 17., szerda
S csodává leszünk
Túl a világ peremén,
Hol kelet a nyugattal
Összeér, szerény hajlékom áll.
Kertemben az örök remény
Virágainak illata lengedez,
Életem telén túljutottam már.
Hozzám jöttél, vártalak, hazám
Ott lelem, hol Véled élhetek,
Katám, boldogságunk árad.
Jönnek majd a gyermekek,
Vidám zsivaj, pezsgő kacagás,
Fellegek nem érintik otthonunk.
Életálmunk ennyi csak,
Kéz a kézben, együtt úton
Pillanat, s csodává leszünk.
/Viktor/
Áll a harcos rezdületlen
Rólad álmodom
Rólad álmodom, Kedvesem,
Éberen, szunnyadó időn,
Reggeli órán, égi paplanon,
Hozzád szól összes sóhajom.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Velem vagy, ezernyi alakban,
Fogod kezem, míg verset ír,
Ereimben forrón lüktet a vér.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Napfény játszik arcomon,
Karjaid ölelése virágszirom,
Együtt álmodunk égi pázsiton.
/Viktor/
2010. március 16., kedd
A vándor dala
Vándor vagyok, létem felhők felett,
Időkön túli tájakon, nyom nélkül vezet,
S ki voltam egykoron, ki tudja már,
Mögöttem a tájat ellepi, bús homály.
Sok éven át nem láttam, csak árnyakat,
Harcoltam végig, borongós évszázadokat,
Most megleltem békém, otthonom,
Nyugalmam kiárad, szétterül folyópartokon.
Ki voltam s lettem, harcosból szerzetes,
Túllépve formákon, neveken, a szív repes,
Szellőként száll belőlem boldog suttogás,
Csak Te vagy nekem, Katám, senki más.
/Viktor/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)