2011. január 1., szombat

Ébredés

...
Hajnali ködpára. Felszárítja az ébredő Nap fénye...
A múlt könnyei. Felszárítja őket az újjászülető Élet sugara... 
Ha hagyjuk. Nem pedig újabb panaszörvénybe vetjük lázongó lényünket, továbbfolytatva így ezeréves szamszaránkat.
...
Merjünk bízni!
Hárítás helyett.
A legkönnyebb ugyanis arra fogni boldogtalanságunkat, hogy a világ rossz, és benne az emberek gonosztevők. Mi pedig csak azért vagyunk a Földön, hogy túléljünk, kielégítve vágyainkat, amíg csak lehet.
...
Ám ez nincs így. Te is tudod. 
A kék madár ugyanis minden hajnalban megkocogtatja csőrével ablaküvegünket, csak épp mi nem vagyunk éberek rá; túlságosan mélyen alszunk. Az ébredéshez kell a bátorság, kell az akarat, és bizony kell a szeretet. Másként nem megy...
...
Bátorság: meglátni a felszín mögött rejtőző Igazságot.
Akarat: kitartóan haladni célunk felé.
Szeretet: na, ez bizony komplikált kérdés... 
...merthogy a Szeretet a bennünk lélegző létezés maga. A lényegünk. Csak épp elfelejtettük...
Cs. Szabó Virág

Nincsenek megjegyzések: