Álmos napjaink
Harccal dúlt tettei mind
Múltunk gyümölcse
/Viktor/
2010. március 19., péntek
Levetett nevem
Levetett nevem
Szélbe hintett hamvaim
Új ember lettem
Egyetlen Katám
Újjá születtem Benned
Neved nevem lett
/Viktor/
2010. március 18., csütörtök
2010. március 17., szerda
S csodává leszünk
Túl a világ peremén,
Hol kelet a nyugattal
Összeér, szerény hajlékom áll.
Kertemben az örök remény
Virágainak illata lengedez,
Életem telén túljutottam már.
Hozzám jöttél, vártalak, hazám
Ott lelem, hol Véled élhetek,
Katám, boldogságunk árad.
Jönnek majd a gyermekek,
Vidám zsivaj, pezsgő kacagás,
Fellegek nem érintik otthonunk.
Életálmunk ennyi csak,
Kéz a kézben, együtt úton
Pillanat, s csodává leszünk.
/Viktor/
Áll a harcos rezdületlen
Áll a harcos, rezdületlen,
Tépázza szél, eső veri,
Szeme éles, higgadt erő,
Oldalán a kard pihen.
Szikra lobban, penge villan,
Árnyak hada, sora retten,
Káprázat és illúzió,
Porba hullva, elcsitulva.
Harcos térdel hűs patakban,
Tiszta forrás habja fonja,
Merítkezik önfeledten,
Lótuszfényű öntudatban.
/Viktor/
Rólad álmodom
Rólad álmodom, Kedvesem,
Éberen, szunnyadó időn,
Reggeli órán, égi paplanon,
Hozzád szól összes sóhajom.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Velem vagy, ezernyi alakban,
Fogod kezem, míg verset ír,
Ereimben forrón lüktet a vér.
Rólad álmodom, Kedvesem,
Napfény játszik arcomon,
Karjaid ölelése virágszirom,
Együtt álmodunk égi pázsiton.
/Viktor/
2010. március 16., kedd
A vándor dala
Vándor vagyok, létem felhők felett,
Időkön túli tájakon, nyom nélkül vezet,
S ki voltam egykoron, ki tudja már,
Mögöttem a tájat ellepi, bús homály.
Sok éven át nem láttam, csak árnyakat,
Harcoltam végig, borongós évszázadokat,
Most megleltem békém, otthonom,
Nyugalmam kiárad, szétterül folyópartokon.
Ki voltam s lettem, harcosból szerzetes,
Túllépve formákon, neveken, a szív repes,
Szellőként száll belőlem boldog suttogás,
Csak Te vagy nekem, Katám, senki más.
/Viktor/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)