Szabó Katalin: Ott rejlik…
Még csendre int a lélek
még türelmet diktál a gondolat
s az esti szelíd fények
körbefonják a szavakat...
Ezüst ruhába bújt az éj.
Csillagok mosolyognak ránk,
s furcsa titkokat repít a szél
a vízparti meghitt sétán...
Ködfátyolként lebben elém a jövő
kósza bábként mozgat a vágy
s mint fürge szitakötő,
úgy száll tova előlem a táj...
Észrevétlen üzen a valóság,
suttogva kiált a lelkembe:
mindenben ott rejlik a csalódás
fájdalom illatú lehetősége...
(Mégis ragyog a remény,
bennünk lángol szüntelen
s lágy dallamú zenét
simogat a dobbanó jelenbe...)
(2010. április 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése