2010. december 30., csütörtök
.....összeér a fényünk.....
Gyönyörködöm a Csöndben, amely átitatja a lényedet.
Nincs gondolat.
A szó és a tettek vágya is elpárolgott, felszárította a Napfény.
Megnyugtat a hallgatás, amely erőlködés nélküli.
Két szív között épül a híd, összeér a fényünk.
...Már nem sejteni, hol a kezdetünk, és hol a végünk.
Együtt lángolunk - vágyak és remények nélkül - a Létezés Aranyló Molóján...
...
Cs. Szabó Virág
Nevelned kell magad a boldogságra....
2010. december 27., hétfő
Komáromi János:Csodák
csodák...
talán voltak valaha
utak...
talán vittek valahova
szívek...
talán dobbantak valakiért
könnyek...
talán hulltak valamiért
sikoly...
talán hallotta valaki
öröm...
talán maradt még valami
talán voltak valaha
utak...
talán vittek valahova
szívek...
talán dobbantak valakiért
könnyek...
talán hulltak valamiért
sikoly...
talán hallotta valaki
öröm...
talán maradt még valami
Dhammapada idézetek
Fel nem fogott szavak közül hiába hall meg ezret is, ezer haszontalan szónál több egy, ha az lecsendesít.
Simonyi Imre: Csak kiálts
Csak kiálts – úgyse hallja senki.
Csak hallgass – felfigyelnek hogy miről?
Ám mivel úgyse értnek semmit semmiből:
ezért kiálts hát csak nyugodtan
ezért hallgass hát nyugtalanítón.
Csak hallgass – felfigyelnek hogy miről?
Ám mivel úgyse értnek semmit semmiből:
ezért kiálts hát csak nyugodtan
ezért hallgass hát nyugtalanítón.
2010. december 23., csütörtök
József Attila: Karácsony
Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.
Pilinszky János: Hitünk titkai
-részlet-
Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
......s engedtem a bennem lakozó léleknek
...s engedtem a bennem lakozó léleknek, amely jelt adott magáról, és mind hangosabban kezdett dorombolni.
(Dallos Sándor)
Szívünk útján....
Amikor a szív kitárul, megszűnnek a kérdések.
Az elvárások tovaballagnak, a remények szertefoszlanak - helyükre beköltözik az aranyfényű megnyugvás.
Áldás a lét, ha e lótusz Benned virágba borul.
Cs. Szabó Virág
Engedd meg...
Ne félj a sötétségtől, amely hangulatvilágodban születik. Épp olyan mulandó, mint az anyag kísértései - tanításképpen szolgálnak csupán. Amint a leckét megtanultad, tovaillannak, mintha soha nem is léteztek volna.
Engedd meg magadnak, hogy tévedj néha, mert e félrecsuklások nélkül nincs, nem lehet ráébredés az igazságra.
Engedd meg magadnak, hogy emberi arcodra időnként fény vetülhessen, leleplezve ezzel földi teendőidet, melyek befogadása által égi lényed felé közeledhetsz.
Engedd meg magadnak, hogy az Élet átáramolhasson rajtad... Jutalmad érte a tapasztalat lesz, amely a bölcsesség stabil, rendíthetetlen alapköve.
Engedd meg...
Cs. Szabó Virág
2010. december 18., szombat
.....gondolat.....
Ha azt akarod, hogy keveset hazudjanak neked, akkor keveset kérdezz és ritkán fenyegess.
Popper Péter
A félelemmel szembesülni kell.....
Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.
Müller Péter
.....gondolat....
A bölcsességet nem úgy kapjuk,
magunknak kell azt felfedezni, oly út után,
amelyet senki se tehet meg helyettünk.
/Proust/
2010. december 11., szombat
.....amerre a szíved húz.....
„És majd amikor sok út nyílik meg előtted, és nem tudod, melyiket válaszd, soha ne találomra dönts. Ülj le és várj. Lélegezz mélyeket, olyan önbizalommal, mint az első nap, amikor világra jöttél. Ne hagyd, hogy bármi eltérítsen, elvonja a figyelmed, várj és csak várj. Ülj mozdulatlanul, csendben és hallgasd a szíved. Amikor aztán megszólal, kelj fel és menj arra, amerre a szíved húz.”
Boda Magdolna : (azért még)
Máról holnapra
lótuszvirág szirmai között
ringatózva.
Álom lebegtet
és a reggel frissítő zápora
ver testemre
durva ébredést.
Azért még visszaintek
a Holdnak.
lótuszvirág szirmai között
ringatózva.
Álom lebegtet
és a reggel frissítő zápora
ver testemre
durva ébredést.
Azért még visszaintek
a Holdnak.
2010. december 6., hétfő
2010. december 4., szombat
Boldogság....
Szélcsend
.....gondolat.....
2010. december 1., szerda
Dhammapada idézetek

A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok belőle származnak. A gonosz szívvel cselekvő, gonoszan beszélő embert úgy követi a szenvedés, mint kocsi elé fogott ökröt a kerék.
A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok belőle származnak. A tiszta szívvel cselekvő, tiszta szívvel beszélő ember nyomában boldogság jár, mely éppúgy elválaszthatatlan tőle, mint az árnyék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)