.....összeér a fényünk.....

 Gyönyörködöm a Csöndben, amely átitatja a lényedet.
Nincs gondolat.
A szó és a tettek vágya is elpárolgott, felszárította a Napfény.
Megnyugtat a hallgatás, amely erőlködés nélküli.
Két szív között épül a híd, összeér a fényünk.
...Már nem sejteni, hol a kezdetünk, és hol a végünk.
Együtt lángolunk - vágyak és remények nélkül - a Létezés Aranyló Molóján...
...
Cs. Szabó Virág