2010. december 30., csütörtök

Befelé tekintek.....

 Befelé tekintek.
Napfénnyel kísért hószállingózás.
Olvadnak a félelmek. Remegve táncolnak az emlékek, beleszédülve a mulandóságba.
A szív ragyog. Szeretettől fényes.
A Világszerelem feszül a szélben, robbanni készül: mint a sokáig elfojtott, mélyről jövő kacagás.
...Ölelnék.
Kifelé.
A Mindenséget.
Cs. Szabó Virág

Nincsenek megjegyzések: