2010. november 20., szombat

Csendbe szőtt vonalad


betűkbe rendeződött

vérző szárnyú lelkem,

és számtalan sikoltásba

némult ébredésem,

táncoltam én a Sátán

sötét ritmusán át

a szakadék peremén

hűlt remények hátán.


csendbe szőtt vonalad

megbúvik az ágyon

emlékem redőiben érintésed vágyom,

testfonatod ecsetével

képet festek rólad

megőrzött a párna csücskén

minden apró sóhaj.


csak odabújni hozzád

ölbe hajtva fejem

simogató tincseimen

elpihenne kezed,

buja szobák sejtelmében

rád nyitni a szemem

s illatpólyánk menedékén

gyolcsba fűzni szívem.


Moha



1 megjegyzés:

Moha írta...

Köszönöm kedvességedet, mindig megtisztelsz, Kedves Kata...