.....mesék......

Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, -- igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi"
(Pintér László)

....gubancok.....

„A múlt fojtogató gubancait pedig – azok után, hogy felismertük és megneveztük őket! –

Két féleképpen oldhatók meg:

Felejtéssel és megbocsátással”

/Müller Péter: Jóskönyv/

Rúzsa Magdi: Ederlezi

Gyere, gyere velem tavasz jár már!
Gyöngyvirág lesz majd a párnám.
Gyöngyvirág lesz majd a párnám.
Örök hűség vár rád!

Gyere, gyere velem hív a hajnal!
Nincsen felhő, nincsen csillag.
Nincsen felhő, nincsen csillag.
Pihenj karjaimban !

Szabad az.....

Szabad az, aki képes fölállni,

és mindent maga mögött hagyni - anélkül, hogy visszanézne.

Aki képes Igent mondani.

/Dag Hammarskjöld/

...gondolat....

„Az az ember gazdag igazán, aki tudja, hogy gondolatai teremtőerővel bírnak, hogy amit érez, azt magához vonzza, hogy amit képzel , azzá válik.”

/Dr.Joseph Murphy/

Álmunk valóra válik

Álmunk valóra válik,

A nap közel,

Isten s ember előtt,

Lelkem átölel,

Lelked átölel.

Utunk, szívünk örökre egybeforr,

Ujjong a násznép, örvend a jelenkor!

Boldog istenek az égben,

Lépteink nyomán tengernyi virág,

Szárnyalunk nászunk mezején,

Örvend ki lát,

Szemekben meghatottság

Tündöklik,

S álomba ringat a világ.

/Viktor/

......gondolat....

"A tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet."
John Dewey

Falu Tamás:Szavam

Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.

Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.

Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.

Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.

Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.

Farkas István :Álmomban

Lezárt szememből
könny cseppen. Arcom angyal
szárnya érinti.

Hatházi Áron :Ha szellővé

Valahogy elmaradnak tőlem
a napok,
én meg csak
tétován számolom
a suttogó perceket.
Homlokom árkain át
szellővé szelídül a szél,
s borongó álmokról
mesél
mire szememhez érkezik.

Csak sívó sivatag a lét - fehér csönd.

Életem, sorsom

Két hete már, hogy küzdök,

A sötéttel,

Csak hull, ostromol rendületlenül,

Egyre lejjebb, egyre feljebb,

Az éjjel

Mállik vállamról a gond,

Szellemem szárnyal,

Napra napom felderül,

Elmerül,

Életem, sorsom: talány.

Bizonytalannál jobb,

A biztos halál.

/Viktor/

...gondolat....

"Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget,a hangzavarban a harmóniát.A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség."

(Albert Einstein)

A nő....

"A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe."

(Diderot)

......valaki megérintett......

"Életünk legfontosabb dolgai

nem rendkívüliek vagy grandiózusak.

A legfontosabbak azok a pillanatok,

melyekben úgy érezzük,valaki megérintett."

(Jack Kornfield)

Én azért születtem, hogy téged szeresselek...

"Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek...

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,

az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek.

S csak annyit ér az életem,

amennyi boldogságot adsz te nekem.

Azt adom, mi legnagyobb-

a szívemet, mely útra kelt és felkutatta tiedet.

Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem

Én veled leszek Te leszel a mindenem."

(Goethe)

...gondolatok....

....a holnapi nappal véget ér az életemben egy korszak...egy három éven át tartó nagyon fontos korszak....lezárul valami és elkezdődik valami új...sok gondolat kavarog bennem az elmúlt évekről...sok minden történt, új emberek, új érzések, új lehetőségek, mosoly, könnyek, bánat és boldogság, fönt és lent....nagyon sokat tanultam az elmúlt évekből...sok dolgot viszek magammal....fontos dolgokat....megtaláltam az utamat tudom merre tartok, mit akarok és már nem egyedül megyek tovább....kéz a kézben együtt megyünk az úton....ez már a mi kettőnk útja....és bármi is történik ezen az úton haladunk tovább együtt örökre....köszönöm hogy az elmúlt hetekben, hónapokban mellettem voltál, segítettél, támogattál...tudom hogy mindig mindenben számíthatok rád...nélküled nem sikerült volna....

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak
mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,
aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
Wass Albert

Kurt Tepperwein: A te életutad

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges,
egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd, de ne próbálj meg mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége, és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz, engedd, hogy belső mestered vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját
ekképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!

...gondolat....

Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza. Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.
Csernus Imre

Göbölyös N. László: Veled

behatolni a hangok
puha
páncéljába

mezítláb járni
a jókedv
játékos jégmezején

átitatódni
írástudatlan
istenekkel

végigsiklani
az ábrándok
szülőcsatornáján

nézni napról napra
hogy tollászkodik
a smaragd
tavasz

kidübörögni
otthonunkból
minden balsejtelmet

lehajolni a kőért
mert a miénk akar
lenni

megkóstolni
az áprilisi zápor
illatos zaját

megidézni orgona-zengéssel
a katedrálisok
kőfaragó-kórusát

vibrálni mint bőrünk
alatt a zenélő
Emlékezet

kitágulni mint friss
oxigéntől tüdőnkben
az erek

átszőni keresztül-kasul
a Földet mint
az ezeréves Gyökerek

Veled

Kovács Erika: aludj

aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj csak
halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltál
aludj...

Balázs-Danó Tímea: Ki nem mondott szavak

-részlet-

A szerelem ...
mélybarna szenvedély
érintésben üzent vallomás

... A szerelem
a Te "igen"-ed, a Te "nem"-ed
...
a Te hangod, a Te szavad
a Te arcod, a Te szemed
a Te csókod, a Te szíved

A szerelem az, ami bennem vagy.
Szerelem egy van csak. Egy.
De az mind... Te vagy!

Kovács Erika: Csak ölelj át...

Összeolvadnál-e velem
a selymes fű rejtelmében?
Hajolnál-e rám,
hogy érezd bőröm illatát?

Szeretnéd-e látni szememben
mindig a vad tüzet,
és letennéd-e
szívembe szerelmed?

Akarod-e, hogy sóhajom
érted szálljon?
Lennél-e velem
akkor is
ha már nem bírom,
és szemeimmel hiányod sírom?

Amikor kócosan lézengek
körbe magamon,
vagy ha csak a Világ fáj nagyon?
Akkor is akarod?
Csókolnál-e napfényt lelkemre
esős időben,
és kucoroghatnék-e az öledbe,
ha félek a sötétben?
És mondd, elvinnél-e
az ismeretlen Végtelenbe, Kedvesem?

Ne válaszolj, kérlek...
...csak ölelj át Magaddal,
és hagyd, hogy higgyem: ...

egyszer fogom tudni, hol is az a Végtelen...

Kormányos Sándor :A mi csendünk

A mi csendünk az csendesebb
mint bárki mások csendje,
a mi csendünk az olyan mintha
folyton csendesedne,
s mennél halkabb annál jobban
lehet hallani,
és úgy üvölt, hogy néha már
ki kell mondani.

Mezey Katalin:A lélek néha

A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.

Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen.

Szabolcsi Zsóka :Dal

Ha lepke lennék,
színes álomszárnyakon
lebegnék feléd.

Ha virág lennék,
tárulkozó szirmaim
nyújtanám eléd.

Ha madár lennék,
szárnyaim hűs árnyával
cirógatnálak.

Ha álom lennék,
minden csöndes éjjelen
megtalálnálak.

Szabó Katalin :Csak nekem...

Csendben rejtőznek bennem a gondolatok,
Halk zene szól ... érintésed nyomot hagyott,
Érzem kezed melegét, lelkem simogatja
A mozdulat, most kellemesen tétova
Minden pillanat.

Nem tudom, mi ez a dobbanás, de hagyom,
Hadd áradjon, mit szeretnél ... befogadom
Minden szavad lelkem mélyéig hatol
S tekinteted: mintha belémlátnál ... zakatol
A szív...

Várom újra és újra a kedves fényt,
Érezni vágyom a furcsa remegést,
Mi megbújik halkan, merengve bennem,
Egy-egy piciny gondolat száll szívedbe
Tőlem...

Csendes titokként áthat a mély,
Minden pillanat kedves érintés.
Önző létem némán kiabálja:
Hadd maradjon meg varázsa
Csak nekem...

Török József :Szeretnék csend lenni

Szeretnék csend lenni,
csak úgy, ülni a homályban,
malmozni az időt ujjal,
összekulcsolt két kéz között,
párt alkotni minden kulccsal,
szavak nélkül, ahogy illik,
azzal, kinek csendes szíve
hangos szóra sosem nyílik.

Sárhelyi Erika: Erőtlenül

Pihepuha lazaság ez az este.
Az éjszaka teste melegen ölel körül,
s valami nyugalom, valami lomha
fáradtság vesz rajtam erőt,
mintha minden izmom, csontom,
minden molekulám
egyszerre akarna elpihenni.
Leteszem a ruhám.
Hagyom, hogy a párna hűvöse zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Csak fekszem ernyedten,
szárnyaszegetten,
mint valami fészkére visszaszálló madár,
ki már ereje végén jár.
Fejem szárnyam alá rejtem,
S hogy ez is csak egy nap volt
- elfelejtem.

Maradj velem.....

Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?

Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap! Mondd, hogy lehet...
Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.

Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
(Balázs Fecó)

Tisztának lenni.....

Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek, játék-lendülettel és gyanútlan nyitottsággal szívében - megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár, kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megértsük a lényeget: hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni - önmagunkat és egymást... Cs. Szabó Virág

Hová tűnik a fájdalom?

Hová tűnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk?

Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni?

/Schäffer Erzsébet/

Érints meg...

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

/Balázs Fecó/

......nőből vagyok.....

Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg...

/Angel Lilith/

.....él a lelked.....

"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."
(Paulo Coelho)

Szepes Mária: Viszontlátás

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután. Emlékszem rád. És emlékezel rám.

A világ tükre

Erőt merítek a homályból,

A világ múlt érzéseiből,

Fényből áradó szövedék

Pillanatok áradásaiból.

Személytelen erőt.

Tükörként fénylek, beszívom

A régvolt árnyakat,

Létem végtelenül szétterül

Az időtlenség tértelen síkjain.

A Világ tükre lettem,

Forrás, tó-tenger, folyó-patak,

Áradás.

Áldás a fény felé,

Homály fényű álmodás,

Harcom feladva, ember már

Nem vagyok,

Küzdöttek értem ördögök,

Küzdöttek értem angyalok.

A Világ tükre vagyok.

Átal estem éjjelen, túlragyogtam nappalon,

Megállt a pillanat,

A köddé vált idő, már nem szalad.

Az Út nyitva áll, nem választhatok,

Nincs mélység, nincs magasság,

A Világ tükre vagyok.

/Viktor/

Igézve álltam.....

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Tóth Árpád

Magamban hordom a szívedet.....

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Edward Estlin Cummings

...gondolat....

A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz szerelmüket.
P. Coelho

Szekeres Adrien: Ölelj át

......Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc......

PIRAMIS: AJÁNDÉK

Tél volt hó esett És jöttek az ünnepek
Arra gondoltam mit is adhatnék neked 
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak
Néhány általuk kimondott gondolat
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!.....

...gondolat....

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
Csernus Imre

Kötelékek....

"Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett." Grace klinika c. film

Minek nevezzelek.....

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj.
Petőfi Sándor

Az ember lelke

Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.
Vass Albert

Fodor Ákos.....

Visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét.

Tatiosz: A szív törvénye

„Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet, annak eszköze: az emberség.”

Kornis Mihály: Vígasztalások könyve

Ha álmodsz az csodálatos...

Az álom magában véve gyógyít.
Ő a mi valónk titokzatos működésének ráadásszerű ajándéka.
Nem kell tudnod miről szól, akkor is segít.
Olyan, mint a mesékben a varázsszerszám: még ha nem érted is, mire való, időben veled lesz. Különben is: a fontos álom újra jön.
Újra, meg újra, míg fel nem fogod, mit akar mondani. Ami a beszélni tanuló csecsemőnek az anyai szó, az a felnőtt embernek az álom.
Súgnak odaföntről.

...gondolat....

„A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik.
Az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély amit mutat.”
/Audrey Hepburn/

Szabolcsi Erzsébet: Együtt

Kezem kezedet kutatja,
szemem szemedet keresi,
lelkem lelkedet érinti.

Szemem szemedre rátalál,
kezem kezedre ráhajol,
lelkem lelkeddel összeforr.

Ne hagyd.....

„Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.”

/ Ayn Rand /

Csillagok gyúlnak

Csobog a csend az estben

A hold ezüstös fénnyel világlik

Szívem dobbanását figyelem

Szárnyalni engedem lelkem

Tücsökszerenád zeng az éterben

Csillagok gyúlnak szemedben

Sóhajok szállnak a végtelenben

Örök dallam ez a szívemben

Szomorúfűz